Londoni hétvége

Életemben először jártam Londonban pár hete. Egy hosszú hétvége igazából nagyon kevésre elég ebben a városban, épp csak egy kis felületes benyomást szerezni.
Néhány kedvenc kép következik.

Karácsony, egész évben

Edinburgh sok szempontból titokzatos város. Olyan sok réteg rakódott egymásra a története folyamán, hogy egyik-másik óhatatlanul el is tűnt a rá nehezedő következő korok súlya alatt. És mégis itt-ott ezeknek az eltűnt időknek a nyomaira bukkanunk. Magyarázatot találni már igencsak nehéz, miért így, miért ez maradt fenn az utókor számára.
Egyik, számomra megfejthetetlen rejtélye a városnak a belváros számos kis karácsonyi árukat kínáló boltja. De nem csak Karácsony körül ám, hanem egész évben.
Augusztusban elég bizarr látvány a hópihés kirakat, karácsonyfadíszekkel, és ha belépünk, akkor a fűszeres forraltbor-mézeskalács illat keveréke csapja meg az orrunkat.
Próbáltam magyarázatot találni a jelenségre, de igazán épkézláb ötletbe nem botlottam.
Van, aki szerint a karácsonyi dekorációk nagyon drágák, ezért ha egész évben apránként vásároljuk meg őket, nem jelentenek olyan nagy megterhelést... (és ez volt nagyjából a legnormálisabb, ámde számomra mégis hihetetlen magyarázat).
Íme pár kép a város karácsonyi üzleteiről:

A Canongate karácsonyi boltja

Ez már a Royal Mile, egészen a központban

A Grassmarket fölött pár lépéssel

Napi sokk: poharas bor

Ma Edinburgh és Glasgow között, a vonaton utazva ért a "poharas bor" sokkja.

Egy gondosan sminkelt hölgy egyszer csak egy pohár bort vett elő a táskájából. Nem mondom, hogy óriási feltűnést keltett, amint az alufóliaborítást lefejtette a pohár tetejéről, és kedélyesen kortyolni kezdte az italt, de azért páran megnézték.
Nem járok túl gyakran a Marks&Spencerbe, ezért eddig nem tűnt fel, hogy piacra dobtak egyfajta instant, műanyag poharas bort, mely egy az egyben úgy nyílik, mint egy joghurt. 3 féle bor közül választhat az, aki szereti műanyag pohárból szürcsölni a kétes minőségű nedűt. Persze nem akarok igazságtalan lenni, nem kóstoltam milyen. Viszont itt egy kis (angol) élménybeszámoló valakitől, aki kóstolta... és nem sok jót ígér.
Most, hogy egy ideje ennek az országnak a levegőjét szívom, valahogy jobban megértem, hogy egy ilyesfajta termék miért sikeres. Az alkohol körüli komoly problémák mellett biztosan benne van az is, hogy errefelé igencsak hedonista népek laknak, akik szeretik rögtön kielégíteni a szükségleteiket, szinte gondolkodás nélkül. Sok tekintetben, mint a gyerekek.
Most épp egy pohár roséhoz van kedvem, ezért veszek egyet a boltban, de csak tényleg egy pohárral, mert egy üveggel nem innék meg. Még talán pozitívumként is értékelik a társadalomtudósok, hogy végre nem kell egy egész üveg alkoholos italt venni egyszerre (ami végül úgyis elfogyna...).

Edinburgh Castle

A vár sziluettje a 2011-es fesztiválzáró tüzijátékkor

A turista látványosságok non-plusz-ultrája a városban.
De tényleg: remek vár, gyönyörű állapotban, nagyon jó (főként hadtörténeti) kiállításokkal, fantasztikus kilátással körös körül a vidékre. Rengeteg információ várja a látogatókat. A pénztárnál kapott térkép (esetleg az audio guide) segítségével könnyen tájékozódhatunk a hatalmas várban, az információs táblák pedig csak úgy ontják magukból a tudást.
A sok-sok tradícióból a mai napig tartják az 13:00 órai ágyúlövést, ami hajdanán a Leith kikötőjében horgonyzó hajóknak szolgált pontos időjelzésként, ehhez képest beállíthatták a tájékozódáshoz szükséges műszereiket.
A város legrégebbi épülete is itt található, a 12. századi Szent Margit Kápolna, aminek van magyar vonatkozása is. Skóciai Szent Margit ugyanis Szent István unokája (más források szerint unokahúga) volt, aki a mai Mecseknádasdon született.

A Szent Margit Kápolna falai lassan 900 éve állnak

A várban találhatók a koronaékszerek (melyeket Sir Walter Scott - igen, az író - "kutatott fel") és a Végzet Köve, melyet a koronázási szertartások során használtak és hosszú angliai távollét után került vissza Skóciába, az 1990-es években.

A kiállításokon végigkövethetjük gyakorlatilag az egész skót történelmet, érdemes elmerülni a feliratokban.

A belépőjegy igencsak borsos áron kapható, de megéri, cserébe egy kis középkori kirándulást tehetünk, és minimum 3-4 órát el fogunk tölteni a történelmi falak között. (Szent András napján, november 30-án, illetve annak környékén a vár látogatása ingyenes.)

A vár előtti tágas téren állítják fel minden nyáron a hatalmas, stadion méretű lelátókat, melyek a Military Tattoo (több ezres) nézőközönségének adnak elegendő ülőhelyet. Augusztus hónapban minden nap tartanak előadást, az Edinburgh Festival keretében. A jegyeket általában elég hamar elkapkodják, úgyhogy érdemes előre gondolni erre, ha pont augusztusban látogatunk a városba, és érdekel a katonazene. Az előadások tüzijátékkal záródnak. 

Beszélő fa, London Road Gardens

Edinburgh keleti részén található a nyugat-keleti irányban futó London Road. Az út két oldalán pedig a London Road Gardens. A park 1819 óta szolgálja a környékbelieket, sétautacskái, pihenőpadjai és fás, bokros lankái által, melyek remek felüdülést nyújtanak a "New Town" lakóinak. Tervezője a városépítész, William Playfair, akinek a város többi részén is jelentős szerepe volt a lakóövezetek megtervezésében.
Tavasszal gyönyörű nárciszmezők borítják el a domboldalt, majd a hosszú hársfasor kezd virágozni. Ősszel csodásak a juhar és gesztenyefái ahogyan váltják a színüket.
Itt, ezen a zöld szigeten akadtam rá egy "beszélő fára". És ez most nem valami kedves költői kép, hanem egy igazi fa, ami "beszél". Beszél a park történetéről, az itt lakókról, a környékről.
Igazából elég keveset sikerült megtudnom a projekrtől, vajon kinek és miért volt szívügye ezt az egyedi emlékművet állítani. Mindenesetre megható, hogy az óriás fatörzset nem mozdították el a helyéről, amikor elmúlt fölötte az idő, hanem új "funkciót adtak neki". A hanglejátszó szerkezetet kurblizással lehet rávenni a működésre, tehát nincs szüksége külső áramforrásra (hogy is nézne ki, fatörzsbe vezetett áram...).

Harry Potter + Edinburgh

Nos, ha valaki szereti, ismeri J.K. Rowling Harry Potterét, akkor esélyes, hogy Skóciai tartózkodása alatt (na jó, még Anglia is ér :-)) egy-két, a varázsvilágból igen ismerős dologra  rá fog csodálkozni.

De először is egy kultikus hely a rajongóknak: az Elephant House kávézó a Royal Mile-tól csak pár méterre. A "regényfolyam" egy részét (második-harmadik kötet?) Rowling ebben a kávézóban írta, sokszor órákig egy kávé mellett üldögélve. (Anyagi helyzete ebben az időben nyilván nem volt olyan rózsás, mint ma. A Leith nevű, korábban nem túl jóhírű városrész egyik kis utcájában lakott, bérelt lakásban, mint oly sok honfitársa ma is.)
Most is sokakat látni a kávézóban laptoppal, füzettel az asztalon, talán ihletet remélnek a helytől... És persze rengeteg sok HP rajongó, turista is felkeresi a helyet...
Mindenesetre az ablakokból gyönyörű kilátás nyílik a várra.

Ha esetleg a Hogwarts filmbeli megjelenése ugrik be a kép láttán, nem véletlen (ez sajnos nem saját kép)

A városban pár éve indult egy Harry Potter túra is, afféle városnéző séta, csak éppen a Harry Potterrel kapcsolatos "tényekre" összpontosít. A túra honlapja itt érhető el. 

Lelkes őrültek, főleg diákok vezetik a sétákat, amiknek nincs szabott ára, mindenki tetszése szerint jutalmazza a túravezetőt. Tényleg sokat tudnak J.K. Rowling skóciai tartózkodásáról és a regény születésének körülményiről.

Íme, pár fénykép a túráról:

Néhány név ismerős lehet az Elephant House melletti temetőből (Greyfriars Kirkyard):

McGonagall a valóságban egy gyenge költő volt, a regényben viszont az egyik legjobb karakter: Minerva Mcgonagall az Átváltoztatástan tanár (aki enyhe skót akcentussal beszél)

"Thomas Riddell" = Tom Riddle

Ez már a város 2008-as elismerése az írónőnek

George Heriots, a négytornyú iskola

A négy saroktornyos elit iskola, a George Heriot is a kávézótól pár lépésre van csupán. A túravezetőnk szerint a Hogwarts (Roxfort) négy különböző házának ötlete innen származik, még az egyes tornyok címerét, színeit is kötni tudta a HP regény négy különböző házának jelvényeihez.

Rengeteg sok, a fentiekhez hasonló információt lehet megtudni a séta során...

Amivel csak úgy, a mindennapi életben találkoztam, és a HP-rel kapcsolatos "aha" élmény volt még (csak pár példa, igazából naponta vannak ilyen rácsodálkozásaim):

- A Jelly Bean, ami ugyan nem olyan durva ízkombinációkkal operál mint a könyvbeli Mindenízű Drazsé, de azért közelít...

- Glasgow védőszentje, akiről a székesegyház is kapta a nevét,  St Mungo (Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály).

- A híres Glenfinnan Viadukt, ami többször is feltűnik a filmben Hogwartsba vezető vonatutak alkalmával, és mellesleg a Royal Bank of Scotland által kiadott 10 fontos bankjegyen is látható (a helyiek ki nem állhatják, hogy HP viaduktnak emlegetik a turisták, de hát ez van):

- A Teszlek Süveg. A Glasgow University diplomaosztóján láttam (valószínűleg máshol is szokásban van), hogy minden diáknak megérintik a fejét egy puha, bársony fejfedővel mielőtt a csuklyát ráhúznák a vállukra (a "talárt" már korábban felöltik). Nem tudom mennyi köze lehet ennek a Teszlek Süveghez, hiszen az a tanulmányok megkezdése előtt kap szerepet a regényben, de valahogy mégis, ugyanaz a mozdulat...

Egyelőre ennyi, de azt hiszem ezt a bejegyzést még bővítenem kell majd a jövőben.

The Illusionist

Ezt a 2010-es brit-francia animációs kis csodát ajánlom mindenkinek aki Skóciát szereti, különösen pedig azoknak akik jártak már Edinburgh-ban.
Bár a cselekmény pár évtizeddel ezelőtt zajlik, a város hangulatát remekül visszaadja. Vannak dolgok, amik nem igazán változtak azóta sem... :-)

Meglepetés

Ma nagy meglepetés ért, egy gyönyörű montázst hozott a postás!!
Jó érzés ám nagyon, hogy igazi, kézzel írott sorokat is kapok néha otthonról. Olyan jó kézbe venni a papírt, megtapintani, felfedezni minden kis miliméterét! Pláne, ha olyan sűrű a vizuális üzenete, mint ennek a csodaszép, színes lapnak!
Köszönöm! :-)

Az első hó Glasgowban

A botanikus kert hídja a Kelvin fölött

Ben Lomond havas csúcsa, délről 

Idén decemberrel együtt megérkezett az első hó is Glasgowba. Nem olyan komoly, csak 1-2 cm, de a járdán, füvön azért megmaradt reggelre is. Hideg van!

Újrahasznosítás

Mac, a szomszédnénitől

A fenti Apple gépet (hozzá kell tennem, elég régi modell, inkább történeti értéke van csak, bár hibátlanul működik) egy szomszédtól kaptuk, akinek már nem kellett. Nem dobta ki, hanem körbekérdezett, hátha valaki hasznát veszi.

Már régóta szeretnék erről a témáról írni, és párszor említettem is, hogy feltűnő, milyen okosan csinálják errefelé az újrahasznosítást, általában.
Beszélhetünk étel-hulladéktól kezdve, a nem kívánt ruhákon, könyveken, bútorokon, elektronikus berendezéseken át egészen az új funkciót kapó épületekig, utakig.
De talán még hátrébbról kellene kezdeni.
Ahogyan én látom, igencsak mélyen bele van gyökerezve a kultúrába itt a "jótékonykodás", az adakozás. Szinte nem látni olyan "kisboltot", ahol a kassza mellett ne lenne egy-két persely a hadiárvák vagy a kóborkutyák javára kitéve. Nem is beszélve a nagyobb áruházakról, ahol időnként gimnazisták segítenek szatyorba pakolni a bevásárlásodat, és cserébe némi adományt várnak egy-egy adott célra.
De ami a lényeg, hogy az emberek adnak is, méghozzá nem kevés pénzt. A visszajáró aprókból bizony szép summa gyűlik össze, még ha lassan is. Sok kicsi, sokra megy.
Ezen kívül számtalan olyan rendezvénybe futottam már bele, amelyek egy konkrét dologra fordították pl a nevezési díjakat / belépőjegyek árát (sok sportesemény ilyen: futóversenyek, foci bajnokságok...stb). Az egyik legnagyobb ilyen a The Moonwalk nevű gyaloglás, melyet országszerte megrendeznek minden nagyobb városban. Több ezren (ha nem tízezren) neveznek, méghozzá nem is kevés pénzért (kb 50 és 70 font között volt a nevezési díj). A pénz megy a mellrák kutatás számára, a médiafigyelem pedig, amit egy-egy ilyen méretű esemény kelt, segít felhívni a figyelmet az adott témára.
Ha nem is csak az anyagi oldalát nézzük a dolognak (ami szintén nem kis dolog): hányan tennénk meg ugyanezt? Egy éjszakát gyaloglással tölteni (42km!) - úgy hogy a következő nap munkanap van - csak azért, hogy felhívjuk a figyelmet valamire?

Komoly, profin megszervezett rendezvények, a befolyt pénz pedig rögtön megy is az adott célra.
Nos, ezzel a mentalitással talán már nem is olyan meglepő, hogy figyelmet fordítanak a (bármilyen szempontból) hátrányos helyzetben lévőkre.

A rádióban naponta hallani a "reklámot": gondold meg, mit vásárolsz, írj listát mielőtt boltba mész, mert a megvett élelmiszerek egy ötöde aztán a kukában végzi (UK átlag), ezzel káros gázkibocsátást okozva, nem is beszélve ugye a pocsékba ment szállítás, csomagolás stb költségeiről, melyet a kedves vásárló fizet meg. Nevetséges, hogy erre fel kell hívni a figyelmet, mégis így van. Magyarországon biztos vagyok benne, hogy ez a pocsékolás a közelében sincs az itteni mértéknek.

A "second hand" boltok kultúrája ugyan már nálunk is hódít egy ideje, csak kicsit más felfogásban, mint itt. Otthon legtöbbször az itt megunt, adományba adott vagy Charity Shop-okban olcsón kapható ruhák kerülnek a "second hand" üzletekbe. Amit az átlag magyar fogyasztó vesz meg, igaz a boltinál jóval alacsonyabb áron, de mégis a saját pénztárcájához mérve nem filléres tételként. És ami a legfontosabb: a profit a tulajdonost gazdagítja, semmi fennkölt cél... (legalábbis én nem találkoztam vele).
Lassan otthon is nyílnak a Charity Shop-ok, biztos időbe telik majd, míg hozzászokunk.

Egy másik terület, de szintén az újrahasznosításhoz kapcsolódik: a számtalan épület, köztér, út új funkcióba való átvezetése. Csak Edinburgh-ban legalább 5-6 olyan templomépületet ismerek, amelyek ma már eredeti funkciójuktól elszakadva lakóházként, irodaként, sportolási célokra átalakítva vagy rendezvényteremként működnek. Nem mondom, hogy ez mindig örömteli látvány, de biztos, hogy értelmesebb valami másra használni ezeket a tereket, mint egyszerűen csak hagyni őket összedőlni. Ez a kis összefoglaló a skóciai templomépületek új felhasználási formáit taglalja. A templomok csak egy kis része az újrahasznosított épületeknek, nyilván kitüntetett figyelmet kapnak korábbi szakrális funkciójuk miatt.

Az utak, vasútvonalak esetében leginkább konzerválásról van szó. Például a West Highland Way mentén többször is régi katonai út vagy egykori vasút nyomvonalán vezet a jelzés (természetesen már sínek nélkül). Leggyakrabban gyalogosok, kerékpárosok számára alakítják át ezeket az utakat, úgy mint ahogyan Edinburgh-ban is, számos egykori vasút helyén ma már bringaút fut.

Más, az enyémtől eltérő gondolkodásmód kell az ilyen forradalmi újrahasznosításokhoz. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet tanulni belőlük. Nekem igazából nagyon is tetszik az, hogy egy ilyen durván fogyasztói társadalomban is van az ellenkező irányba törekvő tevékenység.

Edinburgh, Caledonian Rd

Az egykori templom ma szálláshelyként működik.

Salisbury Crags - csavarodik, tekeredik

A Salisbury Crags egy érdekes és igen jellegzetes sziklaképződmény Edinburgh szívében. Éles sziklaszirt-vonulat az Artúr Széke közvetlen közelében, mely a karbon időszakban (340 millió éve) alakult ki az akkor igencsak aktív vulkáni tevékenységnek köszönhetően.

Némileg a Balaton-felvidék Hegyestűjére emlékeztet engem.

Scott Monument

Edinburgh egyik legjellegzetesebb épülete a Scott Monument, a város szívében, rögtön a Vár alatt.
Ez a világ legnagyobb emlékműve (több mint 60m magas), melyet egy író, Sir Walter Scott (1771-1832) emlékére emeltek. És, sajnos félig tréfálkozva, azt is hozzá szokták tenni, hogy ugyanez az író a legkevésbé olvasott a világon. És, bár ez nem tudományos felméréseken alapul, de azt hiszem lehet benne valami. Őszintén, tegye a szívére a kezét mindenki, és gondolja végig, hány Scott művet olvasott életében? (Ivanhoe, Rob Roy, Waverley, A tó hölgye, A kolostor...stb.).
Sir Walter Scott teremtette meg a történelmi regény műfaját és a maga korában roppant népszerű volt. Nyilván emiatt is készült el az impozáns emlékmű kevéssel a halála után.
A toronyszerű épület látogatható, szűk csigalépcsők vezetnek fel a négy, egymás fölötti, szűkülő kis teraszra. Néha kész csoda kell ahhoz, hogy egy-egy szakaszon a szembejövő forgalom ellenére felküzdjük magunkat (hátizsákokat pl. a bejáratnál le kell adni, így utólag megértem miért).
A "torony" boltívei alatt az író szobra áll, fehér márványból kifaragva. Az épületen pedig végig az ő általa megálmodott és megírt regényalakokat (64 különböző szobor) csodálhatjuk meg.
Az épület első szintjén egy kis terem Sir Walter Scott munkásságát mutatja be, itt pont az író szobra fölött járunk.

Fentről remek a kilátás! Vár, Royal Mile

Princes Street, West End

Waverley Station, Arthur's Seat

Princes Gardens

Palace of Holyroodhouse

A palotát már jól ismertem látásból, mikor egy derűs szombat délelőtt végül belülről is megnéztem. Igazából a szomszédságában laktam több mint egy éven keresztül.
Örülök neki, hogy nem az Edinburgh-ba érkezésemkor látogattam el ide, hanem jóval később, majd másfél évnyi "ismeretség" után léptem át először a kapuját. Így a kezdeti elvárásaimnak volt ideje lecsillapodni, és igazából már nem "legleg"-eket vártam tőle, vagy a királyi családdal kapcsolatos kis pletykamorzsákat, hanem úgy tudtam megnézni, mint egy érdekes épületet, ami történetesen egy aktív uralkodócsalád otthonául is szolgál alkalmanként.
A palotáról töménytelen információt találni az interneten, ezért ezeket meg sem próbálom összefoglalni, igazából nem ez az oldala az, ami érdekes.
Az épületben nem lehet fényképezni, tehát csak külső képek következnek majd. De igazából ez nem baj, a belső terek valójában "csak" értékes szőnyegekkel, antik bútorokkal, festményekkel telezsúfolt szobák, termek, kamrák.
A legemlékezetesebb szoba, ahol Stuart Mária személyi titkárát, David Rizziot 1566-ban meggyilkoltatta a királynő hitvese, Lord Darnley. A szoba egyik sarkában a falat borító faburkolaton és a padlón is vöröses foltok láthatók, gondolom ez a vérontásra hivatott emlékeztetni (igaz, a vérhez semmi köze a sötétebb színű fapácnak).

A palota mellett található a névadó Holyrood Abbey, azaz "Szent Kereszt Apátság". Vagyis inkább csak a romjai. De még így is igen impozáns épület benyomását kelti és a rom maga kifejezetten romantikus a palota szomszédságában.

Ami nekem a leginkább tetszett, az a palotakert volt. Igazi élmény volt a gyönyőrü virágágyások közt sétálni, felfedezni, hogy a főépület mellett, némileg sövények és borok közé rejtve valódi kis üvegház birodalom szolgáltatja a királynő vágott virágait, és mintha zöldségeket is láttam volna az üvegfalakon túl...

Ami leginkább tetszett, az a kert keleti oldalán lévő kerítés, amit igen eredeti módon a kerítésfal magasságáig emelkedő füves dombocskával szinte észrevehetetlenné sikerült alakítani. A falon túl következő tágas rét így szinte teljesen egybeolvad a kerttel. Gyönyörű megoldás!

És még néhány kedvenc kép erről a napról: