Hosszú téli estékre

Egyelőre nincs nagyon csípős hideg, de lassan rövidülnek már a nappalok, így hát ideje felkészülni a hosszú novemberi estékre, amik a legnehezebbek ezen a szélességi körön.
Például ilyesmivel:

Már el is kezdtem a következő "művemet" kötni, remélem szebben sikerül mint az első. Sál lesz ez is, egyelőre még bonyolultabb dolgokkal nem próbálkozom. 

100% gyapjú, nagyon jó a tapintása, finom az illata is, úgyhogy öröm vele dolgozni. És a színek folyamatos változása csak extra a dologban... :-)

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Szervét Tibor előadásában hallgatom ezt a remekművet, már sokadszor, és még mindig ugyanazzal a csodálattal tölt el, mint amikor legelőször olvastam.

A kilencedik fejezet elején ez a mondat ragadott meg:

„Angliában ritkán süt a nap, de ha süt, olyan gyönyörűség, mintha aznap sütne először egy vadonatúj világ fölött.”

Ez a mondat Skóciával is érvényes lenne... bár itt történetesen napok óta esik... :-)

Bakancs

Tegnap végre megvettem ezt a szépséges kis túrabakancsot! Már régóta vágytam rá, és már nagyon várom, hogy kipróbáljam... :-) Nincs hozzá jobb hely, mint Skócia!

Orchidea

Főnixmadárként, porából feléledt gyönyörű orchideám:

Iráni ajándékok

Az Egyesült Királyságban igazán nem nehéz nemzetközi baráti kört kialakítani, hiszen tele van "külföldiekkel".
Így történt az is, hogy egy nagyon jófej iráni házaspárral ismerkedtem meg, akik nemrég otthon jártak, és ismerve az édességek iránti rajongásomat, mindenféle iráni édességgel leptek meg amikor visszajöttek.
Fantasztikus aszalt gyümölcsök (cseresznye, meggy, barack, szilva...), birsalmasajtra emlékeztető lapocskák, pisztáciás édességek... hmmm...

A gyönyörű asztalterítő csak ráadás a fantasztikus ízek után... :-)

Hm... Magyarország... ööööö, Izland mellett valahol?

Ma nagyon nagyot nevettem.

Sokszor megkérdezik az emberek, hogy hová valósi vagyok, de ennyire még Magyarországot illetően senki nem lőtt mellé.
Szóval ma egy fekete srác (és ez lehet, hogy valamennyire meg is magyarázza a tévedést) feltette ugyanezt a kérdést. Mikor mondtam neki, hogy magyar vagyok, csak értetlenül nézett és láthatólag érdekelte mélyebben is a dolog, szóval hozzátettem, hogy Magyarországról, Budapestről. Ez általában segíteni szokott elhelyezni az országot.
De ma nem... Azt kérdi: Hol van Magyarország? Ööööö, Izland mellett valahol??
Ez igazából már akkor is nagyon vicces lenne, ha Izland nem egymagában állna az óceán közepén, de így meg pláne.

Hát persze nem mondom, hogy én az összes afrikai országot hiba nélkül elhelyezném egy vaktérképen...

Izland... :-)))))))))))

Esik

Glasgowban reménytelenül esik. Egész nap. Úgy néz ki, tényleg megérkezett az ősz. De azért annyira nem vészes, csak finom, páraszerű eső hullik, vagy inkább lebeg a levegőben...

Kánikula Skóciában

Úgy tűnik minket is elért a globális felmelegedés: lassan két hete egy csepp eső sem esett, és alig vannak felhők az égen! Csodás napsütés és 26-27 fok napközben!

Ayr városka szép, homokos strandján jártam a napokban, de mintha országot tévesztettem volna: minimum egy mediterrán üdülőhelynek tűnt... :-)

Nagyon élvezem a jó időt!

Ayr

Napi sokk: kenguruk Skóciában

Robert Cook fényképe, innen

Inchconnachan kis szigetén, mely a Skócia nyugati felén, a Loch Lomondon található (mely nem mellesleg Nagy-Britannia legnagyobb tava) egy vidám Bennett-kenguru populáció lakik, immár több mint 60 éve.

Azt hiszem annál nagyobb "kultúrsokk", mint hogy Ausztráliából kenguruként Skóciába kerülsz, méghozzá egy festői kis szigetre, hát nem nagyon van...

Mit keresnek itt kenguruk? A történet kicsit homályos, de amennyire megfejtettem, az 1940-es években kerültek oda, Lady Arran Colquhounnak köszönhetően. Hogy miért gondolta a tiszteletre méltó hölgy, hogy a kenguruk számára ez a legmegfelelőbb hely, nos, attól tartok már sosem tudjuk meg.

A közeljövő egyik határozott célja a lehető legközelebb eljutni ehhez a szigethez, hátha meglátom én is a kengurukat. Csak azt remélem, hogy legalább napsütésben jutok el oda, és nem a ködből vagy a havasesőből kandikálnak ki rám az ugráló erszényesek...

Itt egész kis képgaléria van róluk.

Gibson Street Gala

Gyönyörűek a meleg, nyári napok errefelé, még akkor is ha nem megyünk a városon kívülre kirándulni, hanem csak élvezzük a civilizáció nyújtotta örömöket. Ma pl. a helyi közösségek erejében gyönyörködtünk a Gibson Street Gala során.
A "Gibson Street" a város West End negyedének része, közel a University of Glasgow épületeihez, és a pezsgő Byres Road-hoz. A Botanikus Kert felé menet szinte mindig útba ejtjük, mert itt van a város egyik legfinomabb kávéja.
Igazából kicsit emlékeztetett a mai fesztivál hangulat a edinburgh-i "Colony of Artists" eseményre, annyi különbséggel, hogy jóval nagyobb szabású volt a mai, és kicsit a szélesebb közönség kegyeit kereső programokkal. Inkább talán csak a résztvevők nyitottsága és vidámsága volt az, ami az edinburgh-i mini fesztiválra hasonlított.
Sok-sok élő koncert, táncelőadás, számtalan gyerekprogram, kézműves termékek és persze és legfőképpen művészeti alkotások, mintha egy szabadtéri galéria nyílt volna a Kelvin folyó partján...

sajnos nem saját kép, és ráadásul nem is idei, de a hangulatot valamennyire visszaadja

Bein Dubh

A Loch Lomond partján fekvő Luss nevű falucskából indulva, múlt szerdán, felkaptattunk a 978 méter magas Bein Dubh-ra. 

Fantasztikusan szép időnk volt, egész nap ragyogó napsütéssel (csak egy-két zápor ill. jégeső vonult át felettünk, de pár percnél tovább egyik sem tartott). A Loch Lomond gyönyörű látvány a magasból, a sok-sok kis szigettel.

Amúgy a hely Glasgowból könnyen megközelíthető, kb 30-40 percnyi buszútra van a várostól.

Amit nagyon szeretek Skóciában az pl. az, hogy hatalmasak a távlatok... Óriási dombok, hegyek, völgyek és mind-mind (nagyrészt) érintetlen, civilizációnak alig látni a nyomát.

Loch Lomond

Bein Dubh

Danny MacAskill - "Way Back Home"

Danny MacAskill azt hiszem világszerte elég ismert a bringások körében. És mióta ezt a videót csinálta pár éve, biztos vagyok benne, hogy a Skóciát szeretők körében is. Hajmeresztő...

Andy Scott szobrai

Andy Scott szobraira akkor lettem figyelmes, amikor tavaly szeptemberben először jártam Glasgowban. Ahogyan Edinburgh felől közeledsz az autópályán, bal oldalon, Glasgow-hoz már egészen közel egyszer csak egy gyönyörű, hatalmas ló tűnik fel (Heavy Horse). Hát ez volt az első Andy Scott élményem.

Andy Scott szobrainak sajátossága, hogy több ezer (százezer?) apró fémdarabból, kézi munkával vannak összeállítva. Így aztán van egyfajta légiessége a hatalmas, áttört felületű szobroknak. A fémes csillogás miatt pedig gyakorlatilag bármilyen környezetben nagyon mutatósak: a természetben a nagy kontraszt miatt, a köztereken pedig azért mert olyan homogén, bármilyen városi környezethez passzoló a felületük.

 Aztán amikor beköltöztünk a városba és a környéket fedeztem fel, egészen közel hozzánk, kb 3 perc sétára, a Clyde folyó partján lévő sétányon találtam a második szobrát (Rise).

Aztán egy ideig meg is feledkeztem az egész élményről, igazából ez az a két szobor, amit élőben is láttam (sőt, viszonylag gyakran látok).
És nemrég rájöttem, hogy én ismerem Andy Scottot. Na jó, nem úgy mélyen, személyesen, de mégis. Hetente egyszer-kétszer a munkám kapcsán találkozom vele. De eddig nem tudtam, hogy ő Ő. Csak az volt a benyomásom, hogy egy kicsit zárkózott ember, aki nem foglalkozik apróságokkal, akinek drága az ideje. Amúgy nagyon kedves.
Ez ő:

Szóval ez a felismerés arra ösztönzött, hogy kicsit felfedezzem a munkásságát. És rengeteg gyönyörű alkotása van, szerte Skóciában (a visitscotland oldalán külön "Andy Scott nyomában" utakat hirdetnek), amiket majd jó volna élőben is megnézni.
Például:

New Lanark

A Clyde folyó mentén található kis falucska New Lanark, melyet az 1700-as évek végén alapítottak. Az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánították.
Az egykor gyapotfeldolgozásra összpontosító kis minta település az utópista szocializmus szép példája.

Ami számomra a legnagyobb élmény volt, hogy itt a Clyde még gyönyörű szép tiszta, vad folyó (nyilván  ezt a vadságot igyekeztek kihasználni).

Corra Castle

Majdnem április

"Bolondos április" szokták mondani a szokatlan, változó időjárásra tavasszal, ugye? Hát még se tavasz, se április nincs, de az időjárás már így is eléggé megbolondult errefelé (is).
Most (éppen, ebben a pillanatban) Glasgowban havazik és közben süt a nap.
Persze Skócia híres arról, hogy az időjárása elég gyorsan és hektikusan változik, de ez azért még a helyieknek is feltűnik.
Tegnap ugyanez ment, egész nap, és amilyen barátságosak errefelé az emberek, igazán nem nehéz szóba elegyedni valakivel (a buszmegállóban, vagy sorbanállás közben), és egyértelmű, hogy azért ehhez nincsenek hozzászokva ők sem.
Egyáltalán hogy süthet a nap, ha esik a hó? Hát egyszerűen fogja magát és besüt a felhőtakaró alá egy-egy kis résen, nyíláson.
Igazából én nagyon örülök neki, hogy ilyet láthatok. Ez tipikusan az a jelenség, aminek láttán önkéntelenül is elmosolyodsz... :-)

Isle of Bute

Pár hete jártam ezen a kis szigeten, ami több szempontból is nagy élmény volt. Először is, első hosszabb skóciai bicikliutamra itt került sor (a hosszabb azért nem túl hosszú, olyan 20 km körüli). Aztán a komp, ami a szigetre vitt, külön élmény volt! Gyors, kényelmes és olcsó módja az utazásnak errefelé (plane, hogy a bicikliket ingyen szállítják).

És az időjárás is egy nagyon szép nappal ajándékozott meg bennünket, a reggeli szemerkélő havat gyorsan feledtette a délben kisütő nap, ami aztán egészen naplementéig kitartott. A sziget maga gyönyörű, sok gazdasági területtel, tavacskákkal, kis erdőkkel és néhány figyelemre méltó épülettel, mint amilyen pl. a Mount Stuart House.

Pár kép az útról:

Komp

A sziget "fovarosaba", Rothesay-be erkezot ez a kep fogadja

 Mount Stuart House, egy csodalatos neogot alom (mellesleg itt tartotta eskuvojet Stella McCartney 2003-ban)

Arran sziget hegyvonulatai a tavolban

Rothesay Castle

Rothesay Castle vararokkal

Rothesay Castle bejarat

A szigettol DK-re fekvo Millport

A sziget deli vege fele kerekezve gyonyoru lovakkal talalkoztunk

Egy kis sziget elonyei: szinte mindegy merre indulsz

Hatalmas katonai hajo, kilometerekrol hallatszott a dohogasa

Hovirag mezo

Kötök

Kérem szépen, én most már kategórikusan ki merem jelenteni, hogy kötök! Úgy látszik sikerült az, amit generációk óta zsigerileg elutasított minden női felmenőm: megtanultam kötni! És azt hiszem nem is csak olyan technikaóra-szintű fellángolással, hanem nagy lelkesedéssel és egészen kitartóan.
Miután a második gombolyag fonalat is megvettem a kézimunkaboltban, szinte úgy éreztem törzsvásárló vagyok.
Persze még elég alap szinten, meg sok hibával, de már egy fél sálnál tartok.
Igazából azt hiszem erre nagyrészt a hely ihletett. Hol is vehetném nagyobb hasznát finom, meleg gyapjúholmiknak, mint a szeszélyes időjárású Skóciában. És itt nem csak télen, hanem gyakorlatilag egész évben hordhatom majd munkám gyümölcseit.

Cobbler

Nagy áldás Skóciában élni, ha szeretsz túrázni, kirándulni, egyszerűen csak a természetben lenni. Még nagyobb áldás azonban, ha Skócia nyugati felére vet a jósors, ugyanis ezen a vidéken rengeteg felfedezésre váró hegy-völgy, miegymás adódik. A Loch Lomondról és egyéb loch-okról nem is beszélve. Ebből a szempontból Glasgowban élni sokkal előnyösebb, mint az ország fővárosában, Edinburgh-ban.

Nemrég a Cobbler(=Suszter) nevű, jellegzetes és érdekes alakú hegyen jártunk (884m). A gael nevén Beinn Artair-ként vagy Ben Arthur-ként ismert hegy lenyűgöző, még ködben és felhőben is. Glasgowból könnyen elérhető tömegközlekedéssel is: Arrochar falucskából jól jelzett túristaút indul a Long Loch északi oldalán.

A nyeregben

Emelkedőben, szemközt Arrochar házai a Loch Long túlpartján

Az északi csúcsról

Megbízhatóan egyenletes felhőtakaró

A Cobbler jellegzetes alakja már távolodóban

A gyűrött sziklák