0 megjegyzés

Recycle or die

A fenti felirattal láttam egy válltáskát nemrég valakin. Elsőre kicsit ijesztő volt, fehér alapon óriási fekete betűkkel a felirat. Mindenképp figyelemfelkeltő.
És errefelé elég komolyan is veszik a dolgot. Vagy legalábbis nagyobb a látszatja. A háztartási szemetet külön gyűjtik, kb. olyan szinten mint otthon (csak mások a csoportosítási szabályok, pl. papírt a műanyaggal együtt).
De vannak extrák is. Karácsony után a nagy szupermarketekben megjelentek a "Recycle your Christmas Cards" feliratú ládák, amik bizony igen hamar meg is teltek a pár héttel korábban kapott karácsonyi üdvözlőlapokkal.
Miután az első sokkon átestem és már nem jojózott a szemem, hanem elhittem mi van a dobozokra írva, elgondolkodtam rajta, hogy is van ez itt és otthon.
Igazából ez a jelenség jól mutatja, hogy mennyire fogyasztói a társadalmunk (általában Európában). Itt minden alkalomra külön kártya kapható a boltban (pl. "A legjobb mostohaanyának 50. születésnapjára" , "Boldog 9. házassági évfordulót - örök szerelmemnek!"...stb) amit megveszünk, átadunk, majd kisvártatva a szemétben, vagy jobb esetben a szelektív papírgyűjtőben landol.
Ettől némileg eltér az, amit otthon megszoktam. Biztos, hogy nem jutna eszembe tudatosan kidobni a karácsonyra kapott képeslapokat. Hiába, azt hiszem az egykori vasfüggöny mögött azért még mélyebben karcolja a kérges kis lelkünk felszínét egy-egy kedves sor.
Nagyjából ugyanez a helyzet a virágokkal, kerti növényekkel is. A szomszédnénink példáján látom: már nem tud a kertjével foglalkozni (túl kövér és túl beteg hozzá, ahogy ő mondja) ezért ledózeroltatja az évek alatt kialakított kertecskét (ember nagyságú bokrokkal, sok-sok virággal). Nincs érzelmi kötődése a növényeihez, csak arra szolgáltak, hogy díszítsék a kertet (persze lehet, hogy én vagyok túl romantikus, hogy többet várok a virágoktól). Talán lebetonoztatja, nem tudom...
Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a szelektív hulladékgyűjtés, majd újrahasznosítás a leghatékonyabb módszer, de biztosan jobb mint a semmi.
Amit én igazából járható útnak látnék, az a termelt szemét mennyiségének drasztikus csökkentése lenne. De ez mondjuk még mindig nem oldaná meg az egyik legszomorúbb szeméttel kapcsolatos problémát: az óceánokon lebegő szemét-szigeteket.
Nem egyszerű csökkenteni a szemétmennyiséget, amikor a boltban úgy árulják a chipset, hogy egy nagy tasakban van 20 kicsi adag, külön-külön bezacskózva, amit elvihetsz magaddal az iskolába/munkába a szendvics mellé ropogtatni. (Ugyanígy a csokikkal és még ezer más termékkel.) Persze aki nem eszik csokit meg chipset annak nincs ilyen gondja...

0 megjegyzés

A legszebb fekvésű KFC


Nem ismerem az összes KFC-t persze (és nem is szeretném...), de ez azt hiszem elég jó eséllyel indulhatna a fenti címért... Szemben az Artúr Széke (Arthur's Seat) nevű "hegy", balra pedig az 1800-as évek közepén épült Holyrood Abbey Church of Scotland...
Mindez tőlünk mindegy 2 perc sétára... :-)



0 megjegyzés

Láthatóság!

Rég láttam már otthon lovasrendőrt, nem pontosan emlékszem, mennyire van neonszínbe és fényvisszaverőbe öltöztetve. Ma viszont a Skót Parlament közelében láttam egy helyi közeget, és egészen meglepődtem attól a láthatósági szinttől, amit itt megkövetelnek mind a lovastól mind a lótól.
Amúgy is jellemző, hogy a parkolóőrtől a telefonkábel-szerelőig mindenki láthatósági mellényt, kabátot...stb visel. Általában mindenki, aki az utcán dolgozik és akár csak minimális kapcsolatba is kerülhet járókelőkkel, forgalommal. Elővigyáztosak.

A kép csak illusztráció, tehát nem személy szerint velük találkoztam ma, de itt készült a városban.

0 megjegyzés

Véletlen

Nos, én igenis hiszek a véletlenben. Hogy vannak események, találkozások, amik csak véletlenül történnek meg velünk, minden célt és irányt nélkülözve. Hogy nem kell belemagyaráznom semmit ezekbe, hanem egyszerűen csak elfogadni úgy, ahogyan történnek. És azt kezdeni velük, amit szeretnék.
Ma egy régi-régi ismerősbe botlottam az utcán. Márminthogy itt, Edinburghban. Utoljára kb. 10 éve találkoztunk Budapesten. Igazából eléggé elvesztettük a kapcsolatot, nem nagyon tudom mit tanult, mi lett belőle, nagyjából semmit sem azóta.
A bosszantó a dologban csak az, hogy akkor vettem észre, amikor felszálltam a buszra, és már indultunk is ki a megállóból. Ő pedig az utcán volt, szóval az ablak két oldaláról csak nagyon meglepetten és csodálkozón néztünk egymásra...
Úgy tűnt, nem turistaként járja a várost, persze ebben sosem lehetsz biztos. Szívesen találkoznék vele, de a neve alapján képtelenség megtalálni... Esetleg ha ő emlékszik az enyémre, ő könnyebben megtalál. 

Ezt a csodás Daniel Dabrowski képet teszem most ide, tetszik nagyon, ahogyan a várost fotózza. Szeme van hozzá...

0 megjegyzés

Botanikus Kert

Ma egészen szép napunk volt, kis napsütés, csak enyhe szél és némi tavaszi reménység a levegőben! A Royal Botanic Garden felé vettük az irányt, ahol bizony már igencsak készülődnek a növények a jobb időre. Nem tudok betelni ennek a kertnek a szépségeivel, mindig újabb helyeket, ösvényeket fedezek fel benne, gyönyörű növényekkel, fákkal, cserjékkel, bokrokkal gazdagodik a kép. Ma egy kis teraszra bukkantunk,  ahonnan igencsak látványos panoráma nyílik a városközpontra... 
És még egy vörösbeggyel is összebarátkoztunk! 






0 megjegyzés

Pentland Hills

A hétvégi már a második alkalom volt, hogy erre a csodás helyre kirándultunk. Edinburgh központjától nagyjából 20 percnyi buszútra van, és kb 400-500 méter magas dombocskákból átt, köztük helyenként tavak, víztározók, néha akad egy-egy sziget is a tavakon...
Mintha a Pilisbe mennénk kirándulni (csak a lépték más: jóval közelebb a városhoz, és jóval alacsonyabb).
Biztos, hogy sokat megyünk még ide, igazi gyöngyszem. Érintetlen, igazi skót táj (pont olyan, mint a Skót Felföld volt) sok feketefejű birkával, felföldi szarvasmarhával...

Pár kép Swanstonról is, ahol szombati kirándulásunk véget ért. Egy mesébe illő kis falucska, szerintem hobbitok lakják... :-)










0 megjegyzés

Hatha jóga

Tegnap részt vettem életem első hatha jóga óráján. Ugyan egyszer, évekkel ezelőtt már voltam egy jóga órán, de csak röpke benyomásom maradt a dologról. És nem is tudom pontosan, milyen fajta volt az a jóga. Általában nem vagyok nagy szakértője a témának...
Mégis, hogy kerülök akkor oda? Nos, ebben a félévben is jelentkeztem mindenféle érdekes kurzusra, köztük egy speciálisabb angolra is, amit végül mégsem indítottak el, helyette választhattam valami mást. Nos, ez teljesen más... :-) Viszont nagyjából egybeesik a korábbi tai-chi órámmal, így arra nem tudok tovább járni (nem baj, úgyis tele van megint kezdőkkel, baromi lassan haladunk.)

A jógaórát egy 70 év körüli, szakállas, őszhajú, John Lennon szemüvegkeretes bácsi tartja, akin rögvest látszik, hogy jógázik. Iszonyat laza meg mozgékony, nem nézném ki belőle ezeket a mozdulatokat, de könnyedén csavargatja a végtagjait.
Viszont skót. Így aztán az akcentusa is az. Meg hadar. És olyan szavakkal dobálózik, mint lengőborda, kismedence, tüdőcsúcs...stb. Szóval keserű szájízzel, de rá kellett döbbennem, mennyire intuitív is az én angolnyelv tudásom... Ha a szövegkörnyezet adott, akkor egész jól boldogulok, itt viszont gyakorlatilag minden új nekem. Nem tudom, melyik pillanatban kezd el egy-egy újabb testrészről, légzéstechnikáról mesélni... (A Tai-chinál jó volt, hogy legalább mindig sejtettem, miről lesz szó.)
Az est fénypontja egyértelműen a relaxáció volt. Kb 15 perces "gyakorlat", ebből kb 10 percet végig instruált a bácsi, mit hogy csináljunk, lélegezzünk...stb. Legalábbis azt hiszem ilyesmiket mondhatott, mert mindez tök sötétben zajlott, így nem tudtam lesni sem a többiekről, ők mit csinálnak... :-)

Az biztos, hogy egyelőre csak a mozdulatokat keresem, mit hogyan is kellene csinálni, a lényeget még nem értem, csak érzem, hogy ez valami nagyon jó dolog lehet...

Hát ilyesmik történnek velem...

0 megjegyzés

Édes...

Nos, ezt a kis kedves sütőformát nemrég kaptam, a felavatása egy egyszerű vaníliás linzerrel történt. Tetszik a bögre- vagy csészeperemre akasztható forma. Bár be kell vallanom, hogy szaggatásnál azért oda kell rá figyelni kicsit.
A linzer jól sikerült, csak nagy nehezen tudtam párat megmenteni (átmenetileg) a fotózáshoz... :-)