Isle of Arran. Már a név magában is olyan szép...
2013 nyarán jártam már itt egyszer, de akkor bringával jöttünk és inkább a sziget északi részét jártuk be (
Isle of Arran Distillers, esetleg ha egyszer előásom az akkori képeket, majd fotók is jönnek, mert már akkor nagyon megtetszett a hely).
Idén tavasszal viszont kifejezetten a Goatfell miatt mentünk vissza erre a kicsiny kis szigetre Skócia nyugati partjainál. Glasgow kies kis városától mintegy bő órányira van kocsival Ardrossan, ahonnan a komp indul Brodick-ba, a sziget "fővárosába". A lelkes kirándulókat nem kényeztetik el sűrű
kompjáratokkal, de azért nem lehetetlen egy nap alatt megjárni Glasgowból Arrant, rajta pedig a 874 méter magas Goatfell csúcsot.
Az első reggeli komphoz igyekeztünk tehát egy gyönyörűnek ígérkező szombat reggelen, ami 7-kor indul. (Glasgowból tehát 6-kor start.) Kicsit neccesen, de elértük, a hajó teljes utazóközönsége (már aki épp nem aludt) nekünk szurkolt, hogy a parkolóból a pár száz méteres távot a jegypénztárig mihamarabb lefussuk. Határozottan az volt az érzésem, ha ugyanez otthon történne, akkor már a parkoló bejáratánál közölnék velünk, hogy felejtsük el ezt a járatot és várjunk közel két órát a következőig, mert ez már elment... (Az amúgy némileg megnyugtat, hogy spanyol és iráni útitársaim ugyanezzel a gyanúval éltek saját országukat illetően. Tény, hogy mindenki nagyon segítőkész volt.)
Szóval 55 perc finom ringatózás következett a kompon a gyönyörű reggeli fényekben. Majd megérkeztünk Brodickba, és rögtön neki is vágtunk a kis kirándulásunknak.
Az "indulási oldal" látható a képen, ennek a kis öbölnek a másik feléről indult fölfelé az ösvényünk. A képen balra a Glen Rosa bejárata (szabad fordításomban Rózsavölgy - najó, persze tudom nem is az...:-)).
És itt már teljesen elénk tárul a Goatfell (vagy Goat Fell). Persze egyáltalán nem magas, még nincs 900 méter sem, csak az teszi kicsit nehézzé ezt a túrát, hogy gyakorlatikag tengeszintről indulunk. Pár kilóméterre Brodicktól kezdődik az ösvény, amit kinéztünk magunknak, odáig a tengerpatron, golfpályák mellett, valamint a Brodick Castle körül elterülő arborétum mellett visz az utunk.
Emelkedőben, szépen, kitartóan kaptatunk felfelé. Hihetetlen alakú kövek, ahogy a csúcshoz közeledünk. A tájat látva az az érzésem, mintha egy óriásgyerek duplózott volna itt és hirtelen a játékkockák kővé változtak volna.
Olyan fél 12 körül értünk fel a csúcsra, ahonnan ilyen volt a kilátás a Glen Rosára.
Ez pedig már az északi oldal.
Hihetetlen, aprózott sziklákból összeálló csúcsok. Kár, hogy a kőzetek iránt korábban sosem érdeklődtem különösebben, most jó lenne tudni, miért ilyenek...
Meg ilyenek... Szép lassan ereszkedünk le a Glen Rosa irányába. Időnkánt csúszkálva a sima sziklákon, de kapaszkodó mindig akad bőven a furcsa alakú sziklák között.
Majd a Glen Rosán végighaladva jutunk vissza kiindulási pontunkhoz, Brodickhoz. Fantasztikusan tiszta a völgy kis patakja, végig süt a nap, látunk pár szarvast is békésen legelészni útközben. Az utolsó komppal jövünk vissza némi szusszanás után a tengerparton.
Távolodóban.
Gyönyörű nap volt, fantasztikus időjárással (napkrém persze kötelező már ilyenkor ;-)).
