Közvetlenség, skót módra

És most természetesen a "skót" jelzőt nem spórolós, garast a fogához verő értelemben használom. (Mióta Skóciában élek, azóta ezt a jelentését számomra teljesen el is veszítette a szó, valószínűleg az ellenkező tapasztalataim miatt.)

Amiről mesélni szeretnék, az egy nagyon érdekes jelenség, ami általában jellemző a skótokra. Az, hogy barátságosak, nyitottak, türelmesek és udvariasak, egy pár nap után mindenki számára egyértelmű, aki ide látogat. Sokkal nyitottabbak más kultúrákra, mint pl. mi, magyarok. Persze ennek rengeteg történelmi, földrajzi, gazdasági oka van, most nem ezekről akarok beszélni.
Azt hiszem az alap-érzést mindenki átélte már, aki csak Bécsig utazott, vagy szinte bármerre Európa nyugati felén: mintha néhány ráncot letöröltek volna az arcokról, mintha könnyebbek lennének a cipelt terhek, mintha többre becsülnék ember voltukat...
Persze ez csak a felszín, és természetesen nem a kolbászból húzott kerítésről akarok beszélni... :-)

A történetem a következő: futólag ugyan, de ismerek egy kisgyerekes családot, akik szintén Glasgow West End nevű városrészén laknak. Egy reggel összefutok velük az utcán, és az anyuka kissé feldúlva meséli, hogy épp az állatorvostól jönnek, mert a kissrác aranyhörcsögét az éjjel megtámadta egy patkány. Hát igen, igen ők tudtak róla, hogy a padlón van egy rés, ahol bejutnak a patkányok, de hát azt betömték, és gondolták, akkor így rendben lesz a dolog. De valahogy kirágták a patkányok, és bejöttek megint, és az aranyhörcsögöt megtámadták a kis kalickájában és hát megsérült szegény, ezért most elvitték a dokihoz...
A történethez hozzátartozik, hogy nem egy csóró, ágrólszakadt családról van szó, teljesen normális középosztálybeliek.
Én csak kapkodtam a levegőt, hogy most tényleg, két kisgyerekkel nem jutott eszébe, hogy a patkányjárta ház talán nem a legjobb hely a srácoknak? És ha már tudod, hogy vannak patkányok a házban, akkor miért nem hívsz egy szakembert, vagy legalább próbálod meg kicsit szakszerűbben megoldani a helyzetet? De ami a legdurvább az egészben, az mégiscsak az, hogy ezt tök simán elmeséled fűnek-fának, egy cseppnyi szégyenérzet nélkül...
Valahol mélyen persze látom az ártatlanságot az egész mögött, de valahogy ehhez még nem szoktam hozzá, és talán már nem is fogok...

Fehér könyv

Szóval, ezt a bejegyzést hónapokkal ezelőtt kezdtem el írni, de valahogy sosem lett belőle semmi, egészen mostanáig. A függetlenségi szavazás közeledtével azonban egyenes arányban erősödik a kampány is, tehát muszáj befejeznem...

Szeptember 18-án, csütörtökön dönthetünk arról, hogy Skócia független országként, az Egyesült Királyságból kiválva, vagy pedig továbbra is az Egyesült Királyság részeként létezzen a jövőben. És igen, én is szavazhatok, tekintve, hogy életvitelszerűen itt élek, itt fizetem az adót...stb. Ami az első sokk ebben az egész kérdésben. Mert pl. azok a skótok, akik életvitelszerűen valahol máshol élnek, na ők nem szavazhatnak erről az igencsak (őket is érintő) kérdésről.
Egyfelől ez persze rém megtisztelő, hogy ennyire becsülnek. Másrészt viszont hiába bújom a sajtót és tájékozódom a kérdésben, sosem lesz meg ugyanaz a kulturális és politikai háttértudásom a (szerintem) megalapozott döntéshez, mint egy skótnak. Egyszerűen vannak dolgok, amiket az anyatejjel kell magunkba szívni, és ez pl. ilyen.
A képen látható Fehér könyvet (cirka 600 oldal) már egy jó ideje közzétették, és elviekben pont a fent említett tájékoztatást hivatott segíteni. De szerintem egyrészt nincs élő ember, aki ezt elolvasta volna, másrészt meg inkább persze egyfajta meggyőzés az IGEN mellett, nem pedig tényszerű segédanyag a döntéshozatalban... (ami baromi idegesítő egy idő után).

Fantasztikus, hogy szaporodik az elmúlt hetekben az IGEN szavazók tábora. Vagyis azoké, akik ezt ki is fejezik. Mostanában Glasgowban (és megkockáztatom, egész Skóciában) teljesen normális jelenségnek számít, hogy emberek a ruhájukon, táskájukon YES vagy NO feliratú kitűzőket viselnek (YES= a függetlenségpártiak, NO=a "better together" hívei, akik mindent hagynának úgy, ahogy van). Vagy az ablakaikba hatalmas YES/NO feliratokat tesznek ki.

Érzésem szerint jobban kifejezik a döntésüket az IGEN szavazói, jóval több YES pólót, matricát, bicikliutánfutót...stb. látni, mint az ellenkező táborét. De talán ezt a városrész (West End) is befolyásolja (sok diák, tehetősebb középosztály, 50-es hippik, akik még mindig zöldek és küzdenek a fenntartható fejlődésért).

Amit nagyon izgalmasnak tartok ebben a (mondhatni) történelmi pillanatban, az az, hogy egyáltalán nem az általános politikai irányultság határozza meg azt, hogy ki merre felé hajlik. És amit nagyon jó átélni az egész kampány kapcsán, az a színtiszta demokrácia, amit szagolni lehet a levegőben. Ez most egy döntéshelyzet, mindenki elmondhatja a véleményét. És kész, ennyi, nincs gyűlölködés, acsarkodás, egymás mocskolása. Legalábbis az utcákon, a politikai (had)színtér az persze kicsit más...

A közvéleménykutatások szerint elég közel van egymáshoz a két vélemény, tehát szoros lesz a vége, a mai adatok szerint 53% a nem és 47% az igen aránya. Szerintem ennél nagyobb különbség is lehet a nem javára. Hát majd meglátjuk csütörtökön.

Annyi bizonyos, hogy egyszeri alkalomról van szó, és igen sokan figyelik a pálya széléről, hogy mi történik, első sorokban pl. a katalánok és a baszkok...