Andy Scott szobraira akkor lettem figyelmes, amikor tavaly szeptemberben először jártam Glasgowban. Ahogyan Edinburgh felől közeledsz az autópályán, bal oldalon, Glasgow-hoz már egészen közel egyszer csak egy gyönyörű, hatalmas ló tűnik fel (Heavy Horse). Hát ez volt az első Andy Scott élményem.
Andy Scott szobrainak sajátossága, hogy több ezer (százezer?) apró fémdarabból, kézi munkával vannak összeállítva. Így aztán van egyfajta légiessége a hatalmas, áttört felületű szobroknak. A fémes csillogás miatt pedig gyakorlatilag bármilyen környezetben nagyon mutatósak: a természetben a nagy kontraszt miatt, a köztereken pedig azért mert olyan homogén, bármilyen városi környezethez passzoló a felületük.
Aztán amikor beköltöztünk a városba és a környéket fedeztem fel, egészen közel hozzánk, kb 3 perc sétára, a Clyde folyó partján lévő sétányon találtam a második szobrát (Rise).
Aztán egy ideig meg is feledkeztem az egész élményről, igazából ez az a két szobor, amit élőben is láttam (sőt, viszonylag gyakran látok).
És nemrég rájöttem, hogy én ismerem Andy Scottot. Na jó, nem úgy mélyen, személyesen, de mégis. Hetente egyszer-kétszer a munkám kapcsán találkozom vele. De eddig nem tudtam, hogy ő Ő. Csak az volt a benyomásom, hogy egy kicsit zárkózott ember, aki nem foglalkozik apróságokkal, akinek drága az ideje. Amúgy nagyon kedves.
Ez ő:
Szóval ez a felismerés arra ösztönzött, hogy kicsit felfedezzem a munkásságát. És rengeteg gyönyörű alkotása van, szerte Skóciában (a
visitscotland oldalán külön "Andy Scott nyomában" utakat hirdetnek), amiket majd jó volna élőben is megnézni.
Például:
