Öregesen

Ma valahogy olyan szép lassú napom volt, mint az öregeknek. És más szempontból is, néha a saját nagymamámra emlékeztettem magam a nap folyamán... :-)

Először is: szabadnapos voltam.
Reggel a Western General Hospital-ban kezdtem a napot, némi kivizsgálással (ráérős üldögélés). Ahogy én láttam az egészségügyi rendszer szépen, olajozottan működik. Kedvesek, előzékenyek voltak mind, akikkel találkoztam. De azért itt sincs kolbászból a kerítés, nincs pénzszórás (persze nem is kell, ha jól működik, az pont elég).

Mire végeztem, kisütött a nap, pedig reggel nagyon szürke volt az ég, esett is rendesen. A jóidőnek megörülve gyalog vágtunk neki a Botanikus Kert felé vezető utunknak.
Az Inverleith Parkban akadt némi nehézségünk, ugyanis az elmúlt egy-két nap bőséges csapadékát annyira felitta a gyep, hogy simán kirakhatta volna a "megtelt" táblát; már az aszfaltutat is arasznyi magasan elöntötte a víz. Azért persze átjutottunk. :-)
Mellesleg a parkban csodás atmoszféra fogadott minket: vihar utáni párás, ködös idő, a gyönyörűen ápolt gyep, gondosan nyírt bokrok, fák, madárcsicsergés mindenfelé. Ha valakinek mond valamit a Keira Knightley féle Büszkeség és balítélet c. film, akkor ott láttam hasonló tájakat, színeket.
A Botanikus Kertben csak épp hogy körbenéztünk, megcsodáltuk az óriás lapuleveleket, amik a pár csepp eső ellen kiváló védelmet nyújtottak (könnyedén be lehet állni alájuk átlagos testmagassággal). A kávézóban összefutottunk egy lánnyal, akivel a kórházban együtt vártunk. Hiába, kicsi ez a város. Nagyon remélem, hogy jó híreket kapott ő is...
Aztán hazasétáltunk. Igaz, szakadt az eső, de csak az út vége felé.
Délután voltam pár órát önkénteskedni a közeli Barnardo's-ban. Vettem néhány könyvet is. Úgy tudok örülni az ilyesminek, mintha a lottó ötöst nyerném meg: egy Maugham, egy Jane Austen, egy Agatha Christie, egy Conan Doyle és egy J.K. Rowling gyarapítja ma a kis könyvtáramat. Mindez 68 penny-be került (kb 200 ft), amit nem igazán értettem, de Henrietta, az üzletvezető ragaszkodott hozzá... :-) Míg a boltban voltam, elég nagy vihar csapott le a környékre: hatalmas égdörgések, pislákoló lámpák... a közeli Musselburgh-ban áramszünet is volt.
De mire hazaértem, újra napsütés. Így aztán leszaladtam Portobello-ba, kicsit megcsodálni a tengert...
Útközben pedig ezt találtam:

Mit lehet erre mondani??? :-)))

Még néhány kép a tengerről: