Véletlen

Nos, én igenis hiszek a véletlenben. Hogy vannak események, találkozások, amik csak véletlenül történnek meg velünk, minden célt és irányt nélkülözve. Hogy nem kell belemagyaráznom semmit ezekbe, hanem egyszerűen csak elfogadni úgy, ahogyan történnek. És azt kezdeni velük, amit szeretnék.
Ma egy régi-régi ismerősbe botlottam az utcán. Márminthogy itt, Edinburghban. Utoljára kb. 10 éve találkoztunk Budapesten. Igazából eléggé elvesztettük a kapcsolatot, nem nagyon tudom mit tanult, mi lett belőle, nagyjából semmit sem azóta.
A bosszantó a dologban csak az, hogy akkor vettem észre, amikor felszálltam a buszra, és már indultunk is ki a megállóból. Ő pedig az utcán volt, szóval az ablak két oldaláról csak nagyon meglepetten és csodálkozón néztünk egymásra...
Úgy tűnt, nem turistaként járja a várost, persze ebben sosem lehetsz biztos. Szívesen találkoznék vele, de a neve alapján képtelenség megtalálni... Esetleg ha ő emlékszik az enyémre, ő könnyebben megtalál. 

Ezt a csodás Daniel Dabrowski képet teszem most ide, tetszik nagyon, ahogyan a várost fotózza. Szeme van hozzá...