A város lélegzete

Ma igazi, hamisítatlan, skót tavaszi időjárásunk volt. A nap folyamán körülbelül 18-szor haladtak el a város fölött esőfelhők és a haladáson kívül kicsit meg is öntözték a vidéket minden alkalommal. A köztes szünetekben szépen sütött a nap, még melegített is rendesen.
Amikor negyedszerre vettem le a kabátomat, majd újra föl, mikor eleredt az éppen ügyeletes eső, akkor vettem észre, hogy a város lélegzik.
A földön tócsákba gyűlt esővizet hirtelen elkezdte felszárítani a felhők mögül kibújó nap, és azok jól látható párafelhő formájában keztek emelkedni, vissza az égbe. Egészen térdmagasságig jártam a párás lélegzetben!
Szép volt.
Ehhez hasonlót egyszer láttam csak, egy kis görög szigeten, egy kihúnyófélben lévő vulkán kráterében, de ott értettem is, miért.