költözés

Sok szempontból a költözések határozzák meg az egész idei évemet. És talán ez az év végével sem változik még meg...
Most úgy döntöttem, hogy egy kicsit másképp folytatom az itteni feljegyzéseket, tehát részben költözik a blog, részben pedig változik.
Ha továbbra is szeretnéd követni, itt találod meg az új felületet.

Nagyon szerettem ide írni, jó volt szavakba önteni a tapasztalataimat. Köszönöm azoknak, akik követték a világ legkülönbözőbb országaiból skóciai napjaimat!

Egy sávon

A napokban a legendás szépségű Glen Coe felé vitt az utam, ahol egy rövid szakaszon egy sávon haladt csak a forgalom. Azt hiszem a várakozást nem bánta senki ilyen időjárás és táj mellett...

Veri az ördög a feleségét

Lassan másfél hónapja, hogy ismét Skóciában vagyok, de a helyi időjárás változékonyságához azt hiszem ismét hozzá kell majd szoknom. Az csak egy kis apróság, hogy egyáltalán nincs nyár Európának ebben a szögletében, az eddigi maximum hőmérséklet olyan 18 C körül volt (néhány órára), de sokkal jellemzőbb a 13-15 C napközben és 8-10 C éjszaka. Rengeteget esik és az északi szél kíméletlenül süvít. Szóval itt legalább a kánikulára nem panaszkodunk. :-)

Ma egész meglepően meleg volt reggel, így hazafelé jövet bementem a Botanikus Kertbe egy kicsit napozni, de sajnos nem élvezhettem sokáig a jó időt. Kb. 5 perc üldögélés után elkezdett szemerkélni az eső (a nap továbbra is sütött, ekkor készült az alábbi kép), majd újabb néhány perc múlva rendesen rákezdett szakadni a jéghideg eső. Aztán persze kb. 10 perc elteltével újra kisütött a nap... és az a gyanúm, hogy ez így megy majd egész nap... 

De ezzel együtt nagyon jó újra itt lenni! :-)

Komppal az élet...

Lassan visszatérünk a gyönyörű Skóciába, már nagyon hiányzik. Ezt a rövid kis videót a napokban találtam, kedve kerekedik az embernek egy kis szigetre költözni ha megnézi... :-)

Egy kis kitérő

Egy kis kitérő következik most, Skóciát (átmenetileg) elhagyva, egy másik kontinensről gyűjtöm épp az új benyomásokat. Itt tudsz beleolvasni, ha érdekel.

Glasgow Coma Scale

Azaz Glasgow skála (vagy Glasgow-i kómaskála), ahogy azt orvosi körökben használják, egy neurológiai skála, amely alapján meghatározzák az éberségi szintet, bizonyos egyszerű és praktikus vizsgálatokat követően. (Fejsérültek tudatállapot vizsgálatára fejlesztették ki az 1970-es években.) Bár nem vagyok jártas a témában, de úgy hiszem a 15-ös skálán a normál ébrenlét a 15, a kóma pedig a 3-as szint.

Tudom, ez igazából teljesen véletlen, hogy épp Glasgowban alkották meg ezt a rendszert és semmi köze a városban (régióban / országban) régóta uralkodó alkoholproblémához... de akkor is... ez azért vicces...

Igazából a Hunterian Museumban már sokszor jártam, de csak most figyeltem fel arra a vitrinre, amely bemutatja a Glasgow skálát (melyet természetesen az egyetemen fejlesztettek ki).

Mindenképpen ajánlom a múzeumot azoknak akik Glasgowba látogatnak, egyrészt érdekes és igen sokrétű a gyűjtemény, másrészt pedig a Glasgow University szépséges épületében található. És a kilátás is klassz az épületből a városra.

Danny Macaskill: The Ridge

Ez a videó egyszerűen csak gyönyörű!
És persze megint Danny Macaskill és Skye...

Közvetlenség, skót módra

És most természetesen a "skót" jelzőt nem spórolós, garast a fogához verő értelemben használom. (Mióta Skóciában élek, azóta ezt a jelentését számomra teljesen el is veszítette a szó, valószínűleg az ellenkező tapasztalataim miatt.)

Amiről mesélni szeretnék, az egy nagyon érdekes jelenség, ami általában jellemző a skótokra. Az, hogy barátságosak, nyitottak, türelmesek és udvariasak, egy pár nap után mindenki számára egyértelmű, aki ide látogat. Sokkal nyitottabbak más kultúrákra, mint pl. mi, magyarok. Persze ennek rengeteg történelmi, földrajzi, gazdasági oka van, most nem ezekről akarok beszélni.
Azt hiszem az alap-érzést mindenki átélte már, aki csak Bécsig utazott, vagy szinte bármerre Európa nyugati felén: mintha néhány ráncot letöröltek volna az arcokról, mintha könnyebbek lennének a cipelt terhek, mintha többre becsülnék ember voltukat...
Persze ez csak a felszín, és természetesen nem a kolbászból húzott kerítésről akarok beszélni... :-)

A történetem a következő: futólag ugyan, de ismerek egy kisgyerekes családot, akik szintén Glasgow West End nevű városrészén laknak. Egy reggel összefutok velük az utcán, és az anyuka kissé feldúlva meséli, hogy épp az állatorvostól jönnek, mert a kissrác aranyhörcsögét az éjjel megtámadta egy patkány. Hát igen, igen ők tudtak róla, hogy a padlón van egy rés, ahol bejutnak a patkányok, de hát azt betömték, és gondolták, akkor így rendben lesz a dolog. De valahogy kirágták a patkányok, és bejöttek megint, és az aranyhörcsögöt megtámadták a kis kalickájában és hát megsérült szegény, ezért most elvitték a dokihoz...
A történethez hozzátartozik, hogy nem egy csóró, ágrólszakadt családról van szó, teljesen normális középosztálybeliek.
Én csak kapkodtam a levegőt, hogy most tényleg, két kisgyerekkel nem jutott eszébe, hogy a patkányjárta ház talán nem a legjobb hely a srácoknak? És ha már tudod, hogy vannak patkányok a házban, akkor miért nem hívsz egy szakembert, vagy legalább próbálod meg kicsit szakszerűbben megoldani a helyzetet? De ami a legdurvább az egészben, az mégiscsak az, hogy ezt tök simán elmeséled fűnek-fának, egy cseppnyi szégyenérzet nélkül...
Valahol mélyen persze látom az ártatlanságot az egész mögött, de valahogy ehhez még nem szoktam hozzá, és talán már nem is fogok...

Fehér könyv

Szóval, ezt a bejegyzést hónapokkal ezelőtt kezdtem el írni, de valahogy sosem lett belőle semmi, egészen mostanáig. A függetlenségi szavazás közeledtével azonban egyenes arányban erősödik a kampány is, tehát muszáj befejeznem...

Szeptember 18-án, csütörtökön dönthetünk arról, hogy Skócia független országként, az Egyesült Királyságból kiválva, vagy pedig továbbra is az Egyesült Királyság részeként létezzen a jövőben. És igen, én is szavazhatok, tekintve, hogy életvitelszerűen itt élek, itt fizetem az adót...stb. Ami az első sokk ebben az egész kérdésben. Mert pl. azok a skótok, akik életvitelszerűen valahol máshol élnek, na ők nem szavazhatnak erről az igencsak (őket is érintő) kérdésről.
Egyfelől ez persze rém megtisztelő, hogy ennyire becsülnek. Másrészt viszont hiába bújom a sajtót és tájékozódom a kérdésben, sosem lesz meg ugyanaz a kulturális és politikai háttértudásom a (szerintem) megalapozott döntéshez, mint egy skótnak. Egyszerűen vannak dolgok, amiket az anyatejjel kell magunkba szívni, és ez pl. ilyen.
A képen látható Fehér könyvet (cirka 600 oldal) már egy jó ideje közzétették, és elviekben pont a fent említett tájékoztatást hivatott segíteni. De szerintem egyrészt nincs élő ember, aki ezt elolvasta volna, másrészt meg inkább persze egyfajta meggyőzés az IGEN mellett, nem pedig tényszerű segédanyag a döntéshozatalban... (ami baromi idegesítő egy idő után).

Fantasztikus, hogy szaporodik az elmúlt hetekben az IGEN szavazók tábora. Vagyis azoké, akik ezt ki is fejezik. Mostanában Glasgowban (és megkockáztatom, egész Skóciában) teljesen normális jelenségnek számít, hogy emberek a ruhájukon, táskájukon YES vagy NO feliratú kitűzőket viselnek (YES= a függetlenségpártiak, NO=a "better together" hívei, akik mindent hagynának úgy, ahogy van). Vagy az ablakaikba hatalmas YES/NO feliratokat tesznek ki.

Érzésem szerint jobban kifejezik a döntésüket az IGEN szavazói, jóval több YES pólót, matricát, bicikliutánfutót...stb. látni, mint az ellenkező táborét. De talán ezt a városrész (West End) is befolyásolja (sok diák, tehetősebb középosztály, 50-es hippik, akik még mindig zöldek és küzdenek a fenntartható fejlődésért).

Amit nagyon izgalmasnak tartok ebben a (mondhatni) történelmi pillanatban, az az, hogy egyáltalán nem az általános politikai irányultság határozza meg azt, hogy ki merre felé hajlik. És amit nagyon jó átélni az egész kampány kapcsán, az a színtiszta demokrácia, amit szagolni lehet a levegőben. Ez most egy döntéshelyzet, mindenki elmondhatja a véleményét. És kész, ennyi, nincs gyűlölködés, acsarkodás, egymás mocskolása. Legalábbis az utcákon, a politikai (had)színtér az persze kicsit más...

A közvéleménykutatások szerint elég közel van egymáshoz a két vélemény, tehát szoros lesz a vége, a mai adatok szerint 53% a nem és 47% az igen aránya. Szerintem ennél nagyobb különbség is lehet a nem javára. Hát majd meglátjuk csütörtökön.

Annyi bizonyos, hogy egyszeri alkalomról van szó, és igen sokan figyelik a pálya széléről, hogy mi történik, első sorokban pl. a katalánok és a baszkok...

Isle of Mull / Staffa / Iona

Mull szigetén jártunk nemrég, és útbaejtettük a kicsiny kis lakatlan Staffa szigetét is, valamint tettünk egy röpke látogatást Ionán.
Csak pár kép most ezekről a csodás helyekről, az a néhány nap amit ott töltöttünk nagyon kevés volt a sziget(ek) felfedezéséhez, úgyhogy mindenképpen megyünk még...
Remek, hogy ugyan nagy a turistacsalogató ereje a helynek, mégsem annyira zsúfolt, mint pl. Skye vagy Arran szigete.
Mull mindössze 50 percre van komppal Obantól, szóval nem távolság (viszont Oban mindentől olyan messze esik... :-)).

Fossil tree, Mull egyik nyugati kis nyúlványán

a vulkanikus tevékenység fantasztikus nyomai

Staffa/ Fingal's Cave

Staffa/ kár, hogy csak egy-egy órára látogatható a sziget földi halandó turistáknak

Fingal barlangja, a méretek nem igazán látszanak, de kb 20 m magas lehet 

Staffa/ hatszögletű bazaltoszlopok mindenfelé

Staffa/ még közelebbről

Iona fehér északi tengerpartja

... és csodás sziklái

Mull/ Tobermory egy szürke délután

Mull/ Tobermory egy napsütéses délelőtt